2014. július 24., csütörtök

Komfortzónák

Gondolkodtam, hogy mit is írhatnék bemutatkozásképp, de szerencsére szembejött velem Zenka és a többiek beszélgetős kezdeményezése, elsőként épp a komfortzónák témakörében, és rájöttem, hogy az én életem jelenleg épp a komfortzónákról és azok elhagyásáról szól, úgyis erről tudnék most leginkább beszélni. A többiek elsősorban az olvasás szempontjából vizsgálták a kérdést, én szeretném egy kicsit kibővíteni, ha nem gond, mindjárt elmondom, mire is gondolok.

Ami a könyveket illeti, nem tudnék megnevezni egy konkrét műfajt vagy témát, amit a kedvencemnek tartanék. Egyáltalán nem olvasok sokat (amit kicsit szégyellek, mert sok minden érdekel pedig, és részben ez az Internet hibája is), de amit mégis, az semmiféle mintázatot nem mutat. Gyerekként szerettem a nyomozós történeteket, felnőtt és gyerekkönyvben egyaránt, egyszer még egy angol tanulókrimit is találtam a könyvtárban, azt nagyon élveztem. Ha volt bent valami érdekes barkács- vagy tudományos ismeretterjesztő könyv, arra is azonnal lecsaptam. Nekem is a fizika volt a kedvenc tantárgyam, mint a viccbeli Pistikének, amíg el nem kezdték nekem iskolában oktatni. Anno elég sok pszichológiát is olvastam, bár egy ideje már nem vagyunk annyira jóban, mint régen.

Többen említették, hogy nem kedvelik az életrajzokat, nos, nekem az is jöhet. Az életrajzi (vagy történelmi) regényekkel már inkább gondban vagyok, mert azért az mégis csak az író fikciója, én meg a inkább a valódi eseményekre vagyok kíváncsi (a mai napig nem értem, miről is szól az Amadeus, se drámában, se filmben, mert hogy nem Mozartról és nem Salieriről, az is biztos). Ha már itt tartunk, szeretem a régi dolgokat, azt, ahogy beszéltek, a szép fogalmazásmódot, semmi vok meg LOL (most komolyan, képzeljétek el ezeket a szavakat egy 19. századi nemes szájából...). Tervezek is egy régi (esetleg régi és elfeledett) könyveket felkutatós projektet. Már van egy 18. századi bestsellerem, és nemrégiben olvastam egy vígjátékot Machiavellitől, ami szintén van pár száz éves. A Vörös és feketéről is, ahhoz képest, hogy mennyire tartottam tőle annak idején, hogy biztos nehezen érthető lesz, jó emlékeim vannak. Ettől függetlenül nem tudom, hogy bele mernék-e vágni mondjuk egy Hugo regénybe (azt hallottam róla, hogy 20 oldalt is képes mesélni csak a párizsi csatornarendszerről...).

Ha maradunk a regényeknél: vicces és furcsa könyvek! Viccesből, ami tényleg az, nem csak úgy rámondják, a furcsa meg... nos, ezt még nem sikerült teljesen meghatároznom, mit is jelent, még keresem a pontos definíciót. (Most egy olyan regényt olvasok, amiben a főhős egy rókából emberré változott lányba szeret bele, azt hiszem, ez például kimeríti a fogalmat.) A young adult és urban fantasy könyvek valahogy nem vonzanak, de, hogy szó ne érje a ház elejét, ezekbe is belekóstoltam. Kinget is említették már páran, tőle nagyon féltem, amíg nem ismertem, de egy barátom nagy rajongója, és gondoltam, megnézem már én is magamnak. Kihoztam a könyvtárból a Tortúrát, és egy több, mint 4 órás buszút első fél óráját azzal töltöttem, hogy igyekeztem rávenni magam, hogy elővegyem a táskából, és nekilássak. Aztán alig akartam leszállni a buszról... Szóval, e téren nem vagyok kifejezetten biztonsági játékos.

És akkor most arról, hogy miért adtam azt a címet a blognak, hogy Egy Bátor Nyúl esetei...

Noha a könyveket illetően nem vagyok egy kimondottan biztosra törekvő ember, az élet összes többi területéről sajnos ez már nem mondható el.

Semmi baj nincs azzal, ha valaki elvan a saját megszokott, vagy egyenesen készen kapott világában, és nem is akar kilépni belőle, lelke rajta. Csakhogy én harcolok vele. A gravitáció erejével húz vissza, miközben én mégis csak változást akarok, amitől meg félek is rendesen. Így aztán előfordul, hogy szándékosan olyasmit teszek, amit egyébként "automatikus üzemmódban" nem tennék - vagyis direkt kilépek a komfortzónámból.

A legnagyobb komfortzóna-körzetem a HALOGATÁS. Majd holnap megcsinálom, mert most úgyse vagyok jó formában, holnap majd jobban fog menni... ühüm... De ilyen, szerencsére lassan, de biztosan zsugorodó körzet a kishitűség is, a folyamatos motyorgás a háttérben, hogy nem megy ez nekem, jobb lenne feladni. És vannak az apróbb-nagyobb félelmek vagy megrögzöttségek, amikre úgy hivatkozom, hogy nem tudom (értsd: nem merem) vagy nekem nem szabad..., és úgy egyáltalán, sokszor sikítófrászt kapok már attól is, ha csak úgy egyszerűen meg kell mozdulni, és csinálni kell valamit. Tudom, elég rosszul hangzik.

Egy barátnőm egyszer azt mondta, az ő indián neve Gyáva Nyúl lehetne. Arra gondoltam, hogy a nyúl az részemről is stimm, hiszen én is gyáva vagyok, viszont ugyanakkor bátor is, mert ettől függetlenül hajlandó vagyok nekimenni a félelmeknek. Meg se mertem szólalni angolul, ezért elvegyültem a külföldiek között. Féltem hallgatni a megérzéseimre, hát nem egyszer feltettem mindent egy lapra miattuk. Most is olyasmire készülök, amit biztonságosabb lenne kihagyni, és maradni a megszokott környezetben - biztonságosabb és fullasztóan unalmas. Utálok írni, amikor nem érzem azt, hogy brillírozok. Amikor muszáj - attól agygörcsöt kapok. Viszont ha nem muszáj, akkor ráér. És a kör már be is zárult.

Miért kezdem el ezt a blogot? Úgy érzem, szükségem van egy felületre, ahol egy kicsit muszáj írni. Mert írni jó, és nem lehet mindig a mögé bújni, hogy á, most nem megy ez nekem, most nem elég jó, de majd egyszer. Másrészt azért, mert, ahhoz képest, hogy mennyire grafomán vagyok, még mindig nehezen megy egy-egy gondolatmenet követése és mások számára is érthető formába öntése. Borzasztóan csapongok, na... :) Harmadrészt pedig, mert talán lesz, aki érdekesnek találja majd, amiken elmélkedem. Ezennel tehát hadat üzenek a komfortzónámnak.

10 megjegyzés:

  1. Kedves Bátor Nyúl!
    Bár kicsi tanárszívem vérzett, a 'szerettem a fizikát, míg tanítani nem kezdték' résznél (nem egyenes idézet:)), nagyon tetszett a bejegyzés, különösen az, hogy van bátorságod nekimenni a félelmeidnek. (Mindjárt el is töprengtem, hogy az én indián nevem lehetne Irigy Kutya, mer' kicsit sem irigyellek ám:)))
    Sok sikert a blogodhoz!
    Egy született halogató a komfortzónából.
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves cariad!

      Hosszú élettapasztalatom alapján (haha) csak egyet mondhatok: a komfortzónából való kilépésre egyetlen szabály van, el kell kezdeni. Ha összeszorított foggal, akkor úgy, utána már könnyebb, ha látja az ember, hogy ő márpedig képes rá, és elgondolkodik, hogy nem kellene-e mégis gyakrabban ilyet tennie. Persze, nekem se mindig megy *mondja, miközben épp meg kellene csinálnia valamit, amihez nem sok kedve van*, de azért nem adom fel ilyen könnyen. Meg nem is az a lényeg, hogy valami hatalmas dolgot vigyünk véghez hirtelen, hanem, hogy megingassuk annak a zónának a határait, hogy lássa, kivel van dolga :) Szóval, van remény, ha nekem (az elmondhatatlanul szörnyűséges halogatónak) sikerül, másnak is mennie kell! :)

      Sajnos a fizikával és a kémiával is ez történt, szerettem a kísérletekről meg az érdekességekről olvasni, de az iskolában meg szinte mindig csak számolni kellett olyan dolgokat, amiket nem is egészen értettem. Tudom, hogy azt is kell, ha valaki foglalkozni akar velük a későbbiekben, de nekem eléggé elvették így a kedvem tőlük.

      Törlés
  2. Barkácskönyv? :DD
    Nahát, örülök a blognak, teljesen megleptél. :)
    És sajnos, velem is ez van: halogat, halogat, halogat, de mindent.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha :D Az összes fellelhető barkácskönyvet behörcsögöltem a könyvtárból, egy csomó mindent meg is csináltam belőlük.

      Tudod, aki él, az ne halogasson. Nekem most sokat segít egy bagoly alakú üzenőtábla, amire felírom a feladatokat, és már csak azért is érdemes csinálnom őket, mert mindig örülök, amikor letörölhetek valamit :)

      Törlés
  3. Welcome back, Síontan! Melengeti a szívem, hogy Zenka kezdeményezése és az általam javasolt téma visszahozott ide kicsit! Jó poszt lett, örülök, hogy írtál magadról is, nem csak könyvekről.
    Hú, a Tortúrát akkor úgy fest minél előbb elő kell vennem. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is örülök nektek! Aztán fogok még majd írni egyet s mást :)

      A Tortúrában semmi misztikus nincs, az inkább lélektani thriller, mintsem horror, szóval, ennyiből nem hasonlít az általam olvasott többi Kingre, de én szerettem. Van egy hangulata, az biztos... Kíváncsi vagyok, mit fogsz gondolni róla :)

      Törlés
  4. Uff Fehér Testvérem.

    Az említett Gyáva Nyúl elgondolkozott azon, amit Bátor Nyúl mondott...hogy ő is gyáva, és fél, de azért, ha kellett, akkor szembenézett a félelmekkel, és bátor volt.
    Ezért Gyáva Nyúl úgy döntött, hogy nevet változtat, mert ha sokszor gyáva is volt, de voltak nehézségek, amikor bátornak kellett neki is lennie, és ő is nekiment a félelmeinek.

    Most Gyáva Nyúlnak egy másik tulajdonság jutott az eszébe, amin dolgoznia kell.
    Ezért lehet, hogy felvenné az Irigy Kutya nevet.

    De a Kócos Haj is kedvére való név lenne, mivel sosem találja a fésűt reggelente.

    Bal Fácán-nak nem fogja hívni magát, mert már nem elsőéves gimnazista, ahol ügyetlenkedett.
    Falánk Bölény-nek sem, mert fogyózik.

    Szeret olvasni, lehetne talán Betű Fa Ló.
    De mivel mostanában többet ír, ezért úgy döntött, hogy Golyós Toll lesz az új neve.

    Uff. Én beszéltem.
    :DDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv Néked, Testvér! Uff. :D

      Mivel a nevek nem jogvédettek, az indián nevek pedig - esetünkben - nem is feltétlenül megkülönböztetésre, hanem egy jellemző tulajdonság megerősítésére és kihangsúlyozására szolgálnak, ezért lehetnél akár te is Bátor Nyúl :)

      Törlés
  5. Fehér testvérem! :)
    Lehetnék Bátor Nyúl, de általában az olyan nevek a kedvemre valóak, amelyek emlékeztetnek arra, hogy min kell változtatnom...
    Megtisztelsz Bátor Nyúl, de maradok a Golyós Toll névnél, amely azt is jelzi, hogy mostanában nem mindig vagyok 100-as. ;) S amikor eljön az ideje, ismét nevet változtatok.
    A Nagy Manitou vigyázzon Bátor Nyúlra az Úton, s remélem, hogy Fehér Testvérem mielőbb visszatér ide a bloghoz, hogy láthassuk a fényét, mely utat mutat.
    Uff - én beszéltem. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyúlüdvözlet, Golyós Toll Testvérem!

      A Nyúl jelenleg témabőséggel küzd, ugyanakkor egyiket sem érzi most igazán kedvére valónak, napok óta gondolkodik, hogy melyikkel is folytassa. Magyarán szólva nyíg, hogy mit is írjon. De nemsoká visszatér, mert vitriolos harci kedve nem fogja hagyni nyugodni.

      Új neved hozzon néked szerencsét, és segítsen előidézni a változást, amelyre vágysz! :)

      Törlés